Hattyúk tava

Tavasz első napját ezzel az Uzonban, a Feketeügy holtágában fotózott bütykös hattyúval (Cygnus olor) köszöntjük.

A bütykös hattyú (Cygnus olor) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Egyike a legnagyobb röpképes madaraknak, testhossza 145-160 centiméter, szárnya fesztávolsága 208-238 centiméteres, a hím testtömege 9-14 kilogramm, a tojó kisebb 7-11 kilogram közötti. Tollazata tiszta fehér. Szeme barna, csőre vörös, nevét adó bütyke és kantárja fekete, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával ellátottak. A bütyök a hímnél jobban fejlett, mint a tojónál. Repüléskor evezőtollai messziről hallható fütyülő hangot adnak.

Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll.

Monogám faj. A téli hónapokban minden évben nászhangulatba jön a hattyúpár, ilyenkor szorosan egymás mellé úsznak és azonos ütemben mozgatják nyakukat, oldalra hajtják fejüket, meghajolnak és vízbe mártják csőrüket, nemritkán a partner nyakát átkulcsolva. Párzásra hívásként a tojó laposan elnyújtja nyakát a víz felett, a hím a hátára mászik, súlyával a víz alá nyomja, és csőrével kapaszkodik partnerébe. A párzás alatt a tojó hangos szörcsögést hallat.

A költési időszak márciustól júniusig tart. A fészket csak a tojó építi. 6-8 tojást rak. A vadhattyúk fiatalkori tollazata szürke.