Doktor harkály
Valószínűleg a gyermekek által is egyik leginkább ismert madár a fakopáncs, már csak azért is, mert táplálékát fák törzsét kopácsolva, onnan rovarokat, lárvákat eltávolítva, szerzi meg, így a fák doktoraként viselkedik, emiatt aztán sok kedves gyermekvers szereplője.
Utassy József: Doktor harkály
Kertünkben egy madár tarkáll,
ismeri mindenki: harkály.
Kerttől kertig, fától fáig,
nem is röpül: áthullámzik.
Kopogtatván a fakérget,
fülön csípi mind a férget.
Hálálkodik meggyfa, dió,
gátoszlop és szőlőkaró.
De ő hálát nem vár soha,
siet: ő a fák doktora.
Kertünkben egy madár tarkáll,
ismeri mindenki: harkály.
Kerttől kertig, fától fáig,
nem is röpül: áthullámzik.
Kopogtatván a fakérget,
fülön csípi mind a férget.
Hálálkodik meggyfa, dió,
gátoszlop és szőlőkaró.
De ő hálát nem vár soha,
siet: ő a fák doktora.
Európában az erősen specializálódott harkályfélék családjának tagjaként öt fakopáncsot, vagy más néven tarkaharkályt tartanak számon: kis fakopáncs, középfakopáncs, balkáni fakopáncs, nagy fakopáncs és a fehérhátú fakopáncs. Ezek közül mifelénk a nagy fakopáncs a leggyakoribb, egész évben látható: nyáron erdőkben, parkokban, télen a madáretetők vendégeként is.
A specialitásuk abban rejlik, hogy lábaikon két ujj előre, kettő pedig hátra irányul a fák törzsén való megkapaszkodást szolgálva. Továbbá, hogy nyelvük feltűnően hosszú, rugalmas, csúcsa kemény és recézett, ennélfogva ragadós, csőrük kemény, vésőszerű, nyakizmaik nagyon erősek. Minderre étkezési szokásaik miatt van szükségük, ugyanis a fatörzsek kérge alól vésik ki a rovarokat, hiszen ezek teszik ki táplálékuk nagy részét. Fenyvesekben járva, a fák alatt sok üres tobozra találva, valószínűleg nem tévedünk, ha arra tippelünk, harkályok ebédeltek, hiszen fenyőmagvakat is szívesen fogyasztanak. Télen a madáretetőknél napraforgót és faggyút is csipegetnek. Folyadékigényüket szintén a fakéregbe vésett lyuksorokból kicsordogáló nedvekből elégítik ki.
Hangokat illetően a kopácsoláson kívül – a nagy fakopáncs esetében – rövid, éles „csikk” a többiekében lágyabb „csükk” hangjukkal fedik fel jelenlétüket.
Röpte is jellegzetes, egyenesvonalú, de mélyen hullámzó, ezért kicsit bukdácsolónak tűnik.
„Öltözködés” tekintetében, madárhoz illően a hímek feltűnőbbek: csinos kis piros sapkát hordanak, amilyenhez a tojók közül csak a közép fakopáncsné jutott hozzá.
Régebbi bejegyzés a nagy fakopáncsról ITT.
3 megjegyzés:
Nagyon érdekes és hasznos kis cikk. Megint tanultam néhány érdekességet. Köszönöm. :)
Kedves kis bejegyzés volt!
Péter
Érdekes bejegyzés.
Megjegyzés küldése