Árnyas erdők királynője - A Boldogasszony papucsa

A kényszerszabadság jó alkalmat nyújtott arra, hogy Románia leggyönyörűbb és legnagyobb orchideafajának a Boldogasszony papucsának (Cypripedium calceolus) titkos lelőhelyét felkeressük. Ebben nagy segítséget nyújtott, biológia szakos kollégánk Köllő Zsolt, ezúttal is köszönjük neki a túravezetést...
Szóval a gyurgyalag-Köllő Zsolt közös projekt úgy indult, hogy rövid egyeztetés után autóba pattantunk és Sugás fele vettük az irányt, rövid autókázás után nehezebb terepen haladva, árkon-bokron, patakon átkelve, sáros hegyoldalakat megmászva, kifulladva értünk célba és ott várt... Először élőben látni ezt a növényt, hát felér sok egyéb csodadologgal...

Távolról ez a látvány fogadott... 25-50 cm magas, felálló, egyenes szárú növények nagy virágokkal.

Közelebbről meg ez...

Ez a csodálatos szépségű növényünk nem téveszthető össze más fajjal, nagyon ritka és az egész ország területén védett. Rigópohárnak és Mária cipellőcskéjének is hívják.

Elnevezése különösen nagy és érdekes felépítésű virágára utal, a barnás-bíboros lepellevelek között levő mézajkak hólyagszerűen felfúvódottak és papucsszerűen kiöblösödőek.

Árnyas erdőkben, főleg bükkösökben levő meszes talajokat kedveli. Virágzási ideje május-június.


Feltöltődve ezzel a látvánnyal hagytuk ott a lelőhelyet.

Magunk mögött hagytuk e kecses szépségű növényt, abban bízva, hogy avatatlan kezek közé nem kerül és, hogy virágárusok lassan hervadó csokraiban sem látjuk viszont.

Read more...

A medve nem játék

A napokban egy késő délutáni röpke látogatást tettünk a Szent Anna-tónál.
A természet itt is ébred, virágzik a fenyő
és a fekete áfonya is.
A táj nagy csendjét a turisták helyett csak madárhangok törték meg:
- szajkó
- barázdabillegető
- nagy fakopáncs

A mólón csodáltuk épp a tájat, amikor a terület egyik őrszeme figyelmeztetett, hogy lassan sötétedik és vigyázzunk mert medvék járnak este a tóhoz inni, szavait idézve: "a medve nem játék". Meghallgattuk, de sokat nem törődtünk szavaival. Aztán indultunk is haza. Az erdőben néhány őz riadt fel autónk zajára és versenyfutásra indult. A Bálványosfürdőt megelőző kanyarban hirtelen nagy barna állat...igen, medve, és a korláton meg a játékos, gömböc kis bocs... fék...félelem...aztán visszatolatás...igazán közel van...előkerül a fényképezőgép is...ablakon át, szürkületben nem lesz igazán jó kép...pár másodperc gondolkozás...döntés -ablak le, fotók készülnek...

Kellő távolságra volt, az autó védelmet jelentett mégis a fotók készítése során a kéz beremegett a hirtelen jött nagy élménynek köszönhetően, hisz vadonban ilyen közelről most először láthattuk a Kárpátok egyik igazi kincsét. Ő igazán nem zavartatta magát még annak ellenére sem, hogy a bocs is vele volt, és köztudott ilyenkor nem igazán jó vele találkozni.

Már az elmúlt évben/években lehetett hallani, olvasni, hogy a Szent Anna-tónál és Bálványosfürdőn is kukázó medvékkel lehet találkozni.

A barnamedve egyetlen alfajával találkozhatunk hazánkban, az euroszibériai barnamedvével (Ursus arctos). Romániában 5000 körülire tehető a számuk, Kovászna megyében pedig kb. 600 példányt tartanak számon, legtöbbet Komandó környékén. Szerepel a hazai védett emlős állatok listáján.
Mindenevő, elfogyaszt füvet, leveleket, rügyeket, bogyókat, különféle gyümölcsöket, gyökereket, rovarokat, halakat, emlősöket. Szívesen fogyasztja a mézet és a vadgyümölcsöket (szeder, málna, áfonya). Ősszel megdézsmálja a mezőgazdasági területeket is. Néha megritkítja a hegyi legelők juh- vagy szarvasmarha állományát (esetleg disznót is).
Békés természetű és félénk (nagyon fél az embertől), ha sebzett vagy bocsait esetleg zsákmányát védi rátámad az embere ezért jobb ha figyelünk és csak messziről lessük, hisz a medve nem játék !

Read more...

Láb alatt a gyík

Ha forrón süt a Nap és természetben való barangolásra adjuk a fejünket, lehetetlen szem elől téveszteni a köveken, sziklákon sütkérező, fűben mászkáló képviselőit a Hüllők nagy osztályának.

Gyík akad bőven, fotózni is jó eséllyel lehet, mert a napfürdőzésben átszellemült gyík nagy türelemmel áll a pózoláshoz, a baj akkor kezdődik, mikor meg kéne fejteni, hogy ki ő és felmerül a van láb nincs láb kérdés... kutatómunka indul, határozókba belemélyedés.... remélhetőleg a végeredménnyel nincs gond.

Amikor diákkal indul terepre az ember számolni kell azzal, hogy vagy irtózva menekül mindentől ami kúszik, mászik, ugrál, vagy ide-oda röppen, vagy befog mindent ami él és mozog.

Ebben az esetben az utóbbi történt: gyík befogva, a farka megúszta s ha már kéznél volt pár fotó készült róla.

Ő egy fürge gyík (Lacerta agilis), a háta közepén haladó szaggatott fehér csíkról jutottunk erre a következtetésre.

Sík- és dombvidéki gyepeken, kaszálókon, legelőkön, szántók széleiben fordul elő. Különösen kedveli a magas füvű, nedves, helyenként mocsaras réteket, vasúti töltéseket, füves árokpartokat.

Március végén bújik elő téli rejtekéről, május elején párzik. Lágyhéjú tojásait az avarba ássa be. A kis gyíkok július végén, augusztus elején kelnek ki.

Vöröshátú színváltozatú fürge gyík.

Habár elég nagy számban élnek mégis az élőhelyük feldarabolódása, meg a rájuk vadászó rengeteg állat hosszú távon veszélybe sodorhatja a fajt.

És még a kullancsok is a vérüket szívják...

A következő fogás szintén izgalmas, szintén gyík, de lába az nincs neki.

Ő a lábatlan gyík vagy törékeny gyík, kuszma (Anguis fragilis), sőt a hátán levő kék pettyek szerint úgy tűnik egy alfajra bukkantunk : Anguis fragilis colchicus.

Dús aljnövényzetű erdők lakója, főleg domb- és hegyvidékeken találkozhatunk vele.

Elevenszülő: vagyis inkább álelevenszülő, mert a tojások az anyaállat testében fejlődnek ki.

Nehéz sorsú gyík ő is, nem elég, hogy élőhelye is fogyóban, rengeteg állat fogyasztja még az ember is egyfolytában vérszomjas kígyónak nézi és lekaszabolja.

Nem is arról van szó, hogy mindenki pontosan rendszerbe tegyen minden élőlényt, de muszáj minden gyanúsnak nekiessünk? ettől leszünk biztonságban?

Romániában mindkét faj védett!

Read more...

Zergeboglár Pünkösdre

Május vége fele kezd nyílni a védett pünkösdi rózsa vagy zergeboglár. Felszerelkezve, kihasználva a hétfői szabadnapot, gyalogosan gondoltuk megkeressük a településünk közelében lévő egyik lelőhelyét. Hogy jó helyen és jó időben járunk azt már jelezték az útszélen eldobott és már elhervadt példányok.

Annak ellenére, hogy a faj védett sokan szedik sőt még árulják is, a sepsiszentgyörgyi központi piacon potom 3 lejért "vehetünk" egy jó nagy csokorral ebből az értékes növényünkből . . .

Sepsiszentgyörgyről Előpatak fele haladva a Benedek-mezői letérőnél ha betérünk bal oldalt egy sárga rét fogad bennünket.
Tömegesen található itt az európai zergeboglár (Trollius europaeus). A faj egy jégkori reliktum faj. Élőhelye: láprétek, láperdők, hegyi patakok menti ligeterdők.
A Boglárkafélék családjába tartozó faj legfeljebb 50 centiméter magas, levelei sötétzöldek és tenyeresen összetett (5-7 tagúak).
A szár csúcsán egyetlen 2,5-5 centiméter átmérőjű virág található.
A virágtakarót 6-15 citromsárga, tojásdad lepellevél alkotja, melyek gömbösen összehajlanak.
A szirmok mézfejtőkké alakultak. A porzók nagyszámúak.
A beporzást egy apró légy végzi, amely épp befér a virág közepében levő lyukon. A nőstény légy a petéit a virág belsejében levő bibébe rakja. A lárvák aztán befúrják magukat a magházba, ahol a magkezdeményből táplálkoznak. Ezek természetesen azért tudnak kifejlődni, mert a nőstény légy beporozta a növényt. A lárvák okozta kár azonban elenyésző, így a sérült vacokban is teljes értékű magok tudnak kifejlődni.

A növény minden része mérgező!

Ha megtaláltuk próbáljuk az alábbi jelmondat szerint csodálni őt:

"mindent a szemnek, semmit a kéznek"

Read more...

Vargyasi virágszemlén

Kihasználva a sok eső közötti némi napsütést a hétvégén a vargyasi nárciszrétet kerestük fel. A Vargyasról Oklándra vezető műút a Persányi-hegységre hág, az úgynevezett Hagymás-tetőre, megállónk helyére. A hágó lapos és vizes rétjein májusban nyílik a csillagos nárcisz (Narcissus stellaris), ő volt fő úti célunk. Egy leírásban az olvasható, hogy tömegesen nyílnak ilyenkor, de mi alig találtunk néhány példányt.

A csillagos nárcisz (csillagnárcisz) az egyetlen őshonos és védett nárciszfajunk. Egyik jégkori maradványnövényünk. Könnyen összetéveszthető a fehér nárcisszal, a két növény leírása itt olvasható. No de lássuk is a terület egyik gyöngyszemét:

egyedül

csoportosan

hátulról

bókolva

és igazán közelről

A következő elénk táruló rózsaszín virágzatú növény a keserűfű (Bistorta officinalis). Virágzata henger alakú, a régi petróleum lámpák tisztító seprűjére emlékeztet, ezért sok helyen üvegmosónak is nevezik. A népi gyógyászatban szájvíznek, illetve sebek és fekélyek kezelésére használták.
A rét még rejtett számunkra még pár érdekes és védett példányt, egyik közülük a szibériai nőszirom (Iris sibirica)

másik meg a hamarosan virágzó, épp bimbózó zergeboglár vagy népi nevén pünkösdi rózsa (Trollius europaeus). A zergeboglár akár 180 centiméterre is megnőhet, virága a hosszú szár végén helyezkedik el, sárga színű és gömbölyű.

Nézelődtünk volna még, de a fölénk tornyosuló fekete felhők vihart jeleztek, így gyorsan szedtük a sátorfánkat és a jégesőben továbbálltunk.

Read more...

Visszajöttek a gyurgyalagok is (avagy a gyurgyalagok egymásra találása :)

Végre elérkezett az idő, hogy blogunk jelképes madara is előtérbe kerüljön...Nem is lehetett volna korábban, hisz igazi saját fotós bejegyzéssel akartunk előrukkolni, ehhez, meg először is kellett ez a gyönyörű és izgalmas életű madár fotóalanynak.

A gyurgyalag ( Merops apiaster) meg nem sieti el a dolgokat, vándorútjáról a legkésőbb visszaérkező madaraink között van (május). Ezért vártunk türelmesen, egészen máig...
Először a Sugás fele haladó út menti gyurgyalagtelepet kerestük fel.

Még Szentgyörgyöt el sem hagytuk ott várt az első színpompás madár a villanydróton. A telephez érkezve, már távolról hallatszott jellegzetes hangjuk, az elénk táruló látványról meg inkább az alábbi fotók beszéljenek.

Ez a kevéssé ismert madár hazánk, illetve egész Európa egyik legszínpompásabb, leggyönyörűbb madara.

Meredek lösz vagy homokfalakba ássa 1,5-2 m hosszú alagútját, a végén található a költőüreg. Telepesen költ.

Többnyire kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkoznak, de darazsakat és méheket is fogyasztanak, utóbbiak miatt állandó az összetűzésük a méhészekkel. A latin nevük is a méhevő szokásaikra utal Merops apiaster = "méhevő", "méhészmadár". Ezeket a fullánkos kis rovarokat, a fullánk eltávolítása után nyelik le.

Gyurgyalag-túránk következő állomása a Székelyszáldobos-i telep volt. Itt is találtunk gyurgyalagokat, de a gyorsan jövő vihar hamar elüldözött innen madarat és embert is.

Tervezzük, Kovászna megye egyéb gyurgyalagtelepeinek a felderítését is, ezért ha valaki tud még olyan helyeket ahol gyurgyalagok költenek, megkérjük jelezze nekünk egy megjegyzésben vagy akár az üzenőfalon hagyott üzenetben.

A gyurgyalag hazánkban védett!

Read more...