Séta az Olt partján

Ma délelőtt a "gyurgyalagok"-csapat Olt parti sétát tervezett. Hideg ellen beöltözve, határozókkal, távcsövekkel, fotógéppel felfegyverkezve indultunk útnak.
Elsőként a hódok nyomait vettük szemügyre, hogy azóta amióta nem jártunk döntöttek-e ki újabb fákat, de változást nem tapasztaltunk...

Ezután a part menti bokrosok madárkáinak becserkészése következett, több - kevesebb sikerrel...

Nagy öröm volt felismerni az ágak hegyén csoportosan tanyázó tengeliceket. Ez a kis színpompás madárka szintén a pintyfélékhez tartozó állandó madarunk.

Régi ismerősként köszöntött ránk a cinegék népes serege: kék cinege, széncinege, barátcinege.

Igazi meglepetés volt az Olt túlsó partján felfedezni egy talajközelben gubbasztó süvöltő tojót, nehezítette a felismerést, hogy barnás hasával szépen beleolvadt az avar és hófoltok alkotta háttérbe. Végül hosszas vadászás és ügyeskedés után is csak egy távolabbi kép készült róla.

Tovább haladva az Olt partján Gidófalva fele, a part menti bokros, nádasban egy ágon ott várt a vörösbegy.

Meglepő felfedezés volt ez a kis vörös mellfoltú madárka , hisz eddig úgy tudtuk, hogy a térségünkből télen délebbre repülnek... lehet, hogy az északi populációk délebbre húzódó vándorával találkoztunk?

A séta csúcspontja mégis a hirtelen feltűnő, fejünk fölött hosszasan köröző, tőkés réce csapat látványa volt,

akik végül az Olt vizében pihentek meg.

Távolról is szépen kivehető a vízben ringatózó hímek (gácsér) fémes zöld színű feje és párjuk jelentéktelenebb barna tollruhája.

Sajnos nem hagyták magukat sokáig csodálni, hangos hápogás kíséretében az első mozdulatra tovarepültek.