Madárlesen - Szajkó (Garrulus glandarius)

Már ősz óta próbáljuk lencsevégre kapni a népies nevén mátyásmadárként közismert madarunkat, de mindig sikeresen kirepült a képből. A múlt héten a madáretetőhöz sereglett vegyes cinege csapatot figyelve, nagy meglepetésünkre megérkezett a szajkó és végre sikerült megörökítenünk.

Nézelődött, aztán az etető közelében levő fákra kihelyezett almával a szájában tovább repült.

Különféle erdőkben (lombhullató és tűlevelű), nagyobb fás parkokban, gyümölcsösökben fészkelő állandó madarunk.

Színes tollazatú, a varjúnál kisebb (csóka méretű), mozgékony madár. A has tollazata túlnyomó részt rózsaszínes szürkésbarna színű. A torok két oldalán széles, fekete bajuszsáv húzódik. Fehéres feje teteje feketén pettyezett. A fekete szárnyon feltűnő fehér és (feketével finoman vonalazott) kék foltok találhatók.

Röptében előtűnik nagy, fehér farkcsíkja és széles fehér szárnycsíkja.

Mindenevő, nyári táplálékát tojásokkal és fiókákkal egészíti ki.

Ellenségei közül megemlíthetjük a héját és a karvalyt, fészkeit pedig a nyest fosztogatja.

Leggyakoribb jellegzetes, erőteljes "srék" kiáltása, melyet gyakran riasztásra is használ. Hangját ITT hallhatjátok.

Kiváló hangutánzó, mesterien utánozza az egerészölyv "pihéj" hangját vagy akár az ellenségének, a héjának a "kje-kje-kje" hangját. A fiatalon megszelídített példányok emberi hangokat is képesek utánozni.

A szajkó az erdő szemfüles őre, mindig figyelmezteti a többieket a veszélyre, ezért a vadászok nem kedvelt madara.