Madaras, narancsos üdvözlet Barcelonából

Így tél közepén igazi felüdülés, megkönnyebbülés erejével hatott, az év végére ütemezett kiruccanás Barcelonába. Elsődleges szempont az úticél kiválasztásnál a város építészeti csodái, lenyűgöző formái mellett, a mediterrán télre jellemző kedvező időjárás volt, amelyben az itthonról hozott sapka, nagykabát fölösleges tartozékává vált az ottlétünknek.

Mintha egy hirtelen jött tavaszba cseppennél bele: a nap hét ágra süt, az út mentén érett terméstől roskadozó narancsfák sorakoznak és senkinek nem gondja a hideg.

Igaz, hogy elsősorban kulturális céljai voltak az utazásnak, de a madárfigyelésre szokott szem két építészeti remekmű között is időt szakít arra, hogy a pálmafák védelmében fészküket tatarozó, eközben meg hangosan rikácsoló papagájokat számba vegye, megkísérelje lefotózni. Itthon meg kideríteni, hogy a titokzatos fotóalanyaink: barátpapagájok (Myopsitta monachus)

Dél Amerika területén őshonos fajról van szó. Közkedvelt kalitkamadár, mivel fészkei karbantartása miatt egész évben viszonylag helyhez kötötten él, ezért sok helyütt félig vagy teljesen szabadon tartják állatkertek és magángyűjtők is. Ezek a madarak közül olykor néhány pár elszakadva a kolóniától teljesen önálló életet kezd máshol, így betelepült madárként több számára alkalmas helyen megjelent már.

Ilyen önállóan költő kolóniái vannak az Egyesült Államokban, Puerto Ricón, a Bermuda-szigeteken, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Izraelben és Japánban.

A nagy barangolások után meg kihagyhatatlan célpont volt a tengerpart ahol elnyújtózva a parton, feltölthettük "napelemeinket", és a közelben kószáló dankasirályokon még madarászási ambícióinkat is kiélhettük.

A bejegyzést zárja a város utcáit vigyázó bagoly, hogy igazán ötvözve legyen az építészet és a madárvilág.... :)