Ölyvekre vadászva

Ölyvek fotózásáról már volt szó... a vele járó nehézségekről, bosszankodásokról, hogy bezzeg az út szélétől pár méterre ücsörgő ölyvet egy cseppet sem zavarja az elsuhanó autók hada, de ha kicsit is lassítva, ablak lehúzva közeledünk, máris beindul útonálló ragadozónk belső riasztója és amire elkészülne a "csúcs" ölyves fotó arra "illa berek, nádak erek"... fotó készül, de az ölyv az nincs már benne, esetleg egy fél szárny, láb, vagy csak egy homályos folt a nagy fehérségben...

Sok-sok sikertelen ölyv-hajkurászás után már csak legyintek, ha a többiek fotózós próbálkozásait látom, "hisz úgyis elrepül amire kikászálódsz", "kár a gőzért".

És láss csodát, mindezt megcáfolandó, ma meglepetést okoztak... vagy a fotósaink reflexei voltak ma kivételesek, vagy mind-mind átfagyott, apatikus ölyvekbe botlottunk, akikről sikerült -eddigi ölyves fotóinkhoz képest- készíteni pár csúcsfotót.

Valószínű a profi természetfotósok még ezeket sem méltatnák szóra, de mivel nem becsalogatott, beetetett, hozzánk édesgetett madarak, baráti alapon készült fotói, hanem kint az útszélén leszólított, idegen, nem túl barátságos társaság paparazzi fotóiról van szó, mi szörnyen büszkék vagyunk rájuk. :)

S most következzenek ők... főleg fiatalkorú egerészölyveknek határoztuk, de ha valaki pontosítana, vagy úgy látja van javítanivaló, örömmel fogadjuk a kiigazítást.