2010. december 14., kedd

Trópusokról Karácsonyra

Már a karácsony előtti napokban is ünnepi díszekkel próbáljuk hangulatossá varázsolni otthonainkat, környezetünket. Erre kiválóan alkalmas néhány világszerte elterjedt növény is, amely a karácsonyfa mellett téli ünnepünk ékes kísérete lehet.
Ilyen például a karácsonyi kaktusz, mely nevéhez illően, tökéletes időzítéssel éppen karácsonyra örvendezteti meg tulajdonosait szépséges virágaival.

Származását tekintve a Brazíliában őshonos Schlumbergera nemzetség egyik fajtája, de a dísznövények piacán már számos nemesített formája és fajhibridje megjelent. Természetes élőhelye, a kaktuszokról bennünk élő képpel nem éppen megegyezően, nem a sivatag, hanem a trópusi vagy szubtrópusi esőerdők.
„Lakása” sem a cserepünk, hiszen – például az orchideákhoz hasonlóan és tudósul szólva – tipikus epifita vagy epifiton, azaz korhadéklakó, fánlakó, vagyis a fák ágain él. Mégsem élősködő, mert nem magából az otthont adó élő fából, hanem ennek korhadó kérgéből, avarból táplálkozik, ebben szimbióta gombák és léggyökereik segítik.

A maga 30 centijével a kaktuszok közt kis, közepes termetűnek számít. Alakja fiatalon bokorszerű, de mivel hajtásai később inkább elfekvőek, csüngőek, kúszónak nevezik. A kaktuszok, attól függően, hogy mely részükben tárolják a vizet gyökér-, levél- vagy törzsszukkulensek lehetnek. A karácsonyi kaktusz ez utóbbi csoportba tartozik, azaz a vizet a törzsében képes tárolni. E törzs különálló hajtásokból áll, melyek kis, könnyen leválasztható, lapos szártagokból épülnek fel. A szártagok pereme enyhén csipkézett. Amiket mi tüskéknek nevezünk, azok a kaktuszok módosult levelei – és a hozzáértők szerint helyes megnevezésük: tövis –, és az areoláknak nevezett tövispárnákból nőnek. Karácsonyi kaktuszunk tövispárnáinak csúcsán csak finom barna serteszőrök nőnek.

Megfelelő ápolásukhoz, a kicsi, hosszú csövű virágaiban való gyönyörködés lehetőségéhez szükséges tudnunk, hogy rövidnappalos növény. Ez annyit jelent, hogy akkor kezd virágozni, amikor a nappalok hossza kevesebb, mint 12 óra. Ezzel meg is van fejtve, hogy miért is virágzik éppen ősz végén, télen. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a túl hosszas mesterséges megvilágítás is gátolja virágzásukat. Pirosas virágai zigomorfak, vagyis két szimmetrikus síkra oszthatók. Az ilyen virágokat környezetükben általában kolibrik porozzák be. Otthoni szaporításához azonban nem szorulunk arra, hogy kis kolibri-állatkertet is tartsunk, hiszen vegetatív úton, szárdugványozással is szaporítható.

A megfelelő időpontban való virágzás elősegítéséhez nyár végén egy szárazabb időszak tartása szükséges, aztán kora ősszel olyan helyre kell helyezni, ahol a hőmérséklet nem csökken 15 fok alá, de nem is magasabb, mint a normál szobahőmérséklet. Bimbózáskor ne helyezzük át, még a cserepet se nagyon mozgassuk, mert erre nagyon érzékeny, és „elrúghatja” bimbóit, így piros színfoltjaival nem örvendeztet meg. Virágzás után, a pihenési időszakban csak kis mennyiségű – néhány cseppnyi – vizet igényel, nagyobb víz és tápanyagellátásra április-júliusban van szüksége. Élettartama néhány év, ezalatt fiatalkorában évente, később 3-5 évente kell átültetni, háromnegyed résznyi tőzeg, egynegyed résznyi homokból álló földbe.

0 megjegyzés:

Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP