Őszelő a Hargitán

Őszi kánikulában hegyeinkbe kívánkoztunk, választás a Hargitára esett: túra útvonalunk Hargitafürdő- Madarasi-Hargita. Már három évvel ezelőtt jártunk itt, igaz akkor nagy hóban, hidegben most meg napsütésben, melegben indultunk el.

Az őszi színes falevélkavalkád kezdő színpalettája fogadott Hargitafürdőn, ahol elhagytuk az autónkat és gyalogosan vágtunk neki a hegynek. 

Kék sávjelzést követtünk végig. A régi kopott jelzéseket újak kísérik, így eltévedni nem lehet, hacsak éppen siketfajd fotóvadászat nem térit el kissé a kijelölt útvonaltól, ahogyan minket. Sajnos használható fotók nem készültek, talán majd legközelebb :)

Nyomolvasásra is volt alkalomunk.

Kékül, piroslik lassan-lassan már minden kis bogyó:

boróka

fekete és vörös áfonya

Kora délután a Madarasi-Hargita  (1800 m) csúcsa látszott felhőktől árnyékoltan, de

mi még vártunk a meghódítására, kis kitérőt tettünk. Elgyalogoltunk a közelben található Szökő vízeséshez:

Kellemes hűsítő pihenő után úgy döntöttünk, hogy követjük a Rekkencs Tanösvény jelzéseit, és ellátogatunk a Szökő-láphoz is.

Késő délután villámlás és dörgés kíséretében a csúcshódítás után, megkerestük szálláshelyünket és erőt gyűjtöttünk a másnapi visszaútra.

Kora reggeli napfelkelte után elindultunk, s közben messziről csodálhattuk a Nagyhagymást, Egyeskőt, Ecsémet

és más csúcsokat, hegyvonulatokat. Délre már vissza is  értünk Hargitafürdőre.