Ki mindenkinek van már tavasz?

Rajtunk kívül, természetesen, hiszen az utóbbi napok átlagon felüli hőmérséklete, de még inkább a simogatón melengető napsütés bennünket teljesen tavaszi hangulatba ringatott. És csalogatására "dalolva" válaszolva indultunk kisebb-nagyobb sétára a Rétyi Nyírbe vagy más közeli erdőre, rétre. Tavaszlesőn kutatva korai virágok után, belefeledkezve az egyre gazdagabban felcsendülő madárdalokba, rácsodálkozva a megpezsdülő rovarvilágra és konokul ragaszkodva ahhoz, hogy egyszer csak rátalálunk mi is a Rétyi Nyír titokzatos kék békájára.

Az erdőszélek legnagyobb sztárjai jelenleg a pirosló hunyorok (Helleborus purpurascens), hiszen merészen nagy számban, a virágzás és piroslás különböző fázisaiban leledzve szép alanyai a tavaszi fotózásnak.

Százszorszépek (Bellis perennis) százszor is élnek, akár némi hó alatt is, ám ők is kéjesebben fordulnak a tavaszias fény felé.

Erdőszegélyen olykor mogyoróbarka sárgája felelget a napfényre.

Virágzó meglepetéssel az erdei szamóca (Fragaria vesca) szolgált, míg más kora tavaszi virágok még váratnak magukra tájainkon.

De a rovarvilág sem maradhat el: a mezei tücskök (Gryllus campestris), ha éppen nem hegedülnek is még hangoskodón, néhányuk csöndesen már előbátorkodott földalatti lyukjából. És egy poszméh is körüldongott már.

Pókfélék is iramodnak lépteink elől: földön, vízen, pókfonálon.

És a madarak: hát ők már nagyon tavaszra vannak hangolva és dalukkal hangolják környezetüket is: cinegék téli prüntyögése változatos tavaszi dallá alakult, házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) is tért már vissza, háztető magasságából hirdetve érkezését, és erdő mélyen-szélen léleksimogatón énekel már egy-két erdei pacsirta (Lullula arborea) is. Fotó nincs, hangélményért erdőkben, mezőkön mindenkit dalolva fogadnak a madarak :)

Kétéltűek világának némely képviselője is téli pihenőhelyét elhagyva tavaszi életterét kereste újra fel. Így láthattunk egy tarajos gőtét (Triturus cristatus) a Rétyi Nyír egyik tavacskájában.

És ugyan nem híres kék nászruhájában, de évek óta először végül is legalább rábukkantunk egy mocsári békára (Rana arvalis arvalis Nilss) a Rétyi Nyírben. Pedig, bevallom a számtalan sikertelen találkozási próbálkozás után, jómagam már-már mitologikus lénynek kezdtem vélni a Nyír ezen reliktumfaját. Most, hogy megvan egy konkrét hely, ahol láttuk, reméljük végre-valahára nászöltözetben is sikerül lencsevégre kapni.