2013. november 25., hétfő

Sarkvidéki meglepetés a Rétyi-tónál

Rendszeres természetjárás, -figyelés során kialakulhat bennünk egy, a mesterségesnek ható mindennapi életviteltől eltérő, a természet változásaihoz alkalmazkodó ritmusunk. Ennek folyománya, hogy késő ősszel a vonuló madarakra terelődik figyelmünk. Ugyanis így október-november környékén, számos északon élő madárfaj vonul a zord tél elől délebbi vidékekre. Ezek némelye csak megpihen átutazóban vidékünkön, mások meg ki is telelnek, hiszen a fagyos, táplálékszegény északhoz képest már a mi vidékünk is barátságosabb számukra. Sok köztük a vízimadár, így nem meglepő, hogy az akár több ezer kilométeres útjuk során tavainkat használják pihenőhelyül. Így esett, hogy a napokban a Rétyi-tónál egy ilyen ritka vándorral, a sarki búvárral (Gavia arctica) találkoztunk.


A nyár folyamán oly zajos és sűrű Rétyi-tó partja a mégoly enyhe időjárás ellenére is novemberre szépen lecsendesül. A tóparton már csak elvétve sétálgatnak emberek. Annál népesebb viszont maga a tó: érkezésünkkor legalább száz egyedből álló tőkésréce-csapat ringatózk a vízen. A viszonylag kompakt csoporttól távolabb is úszkál egy madár. A sorból kilógó persze mindig feltűnő, így a távcső ráirányul és kiderül, ez bizony nem vadréce. De mert ismeretlen számunkra, előkerül a madárhatározó, melynek böngészésébe való belemerülésünkből riaszt fel egy hang, melynek tulajdonosa szintén a kiszemelt madár látványától izgatott. Ő világosított fel, hogy milyen fajt is látunk, közben kiderül, maga is megszállott madarász.
Első találkozásunk a sarki búvárral megörökítendő, következik hát a lefényképezés madarak esetén gyakran küzdelmes feladata. Aztán a tó lesben állással, osonással-rohanással fűszerezett körüljárásával végül sikerül elfogadható felvételt készíteni a feladatot, nevéhez méltón még víz alá rejtőző búvárkodással is, nehezítő madárról.

A rendszertanilag a búvárfélék családjába tartozó sarki búvár Eurázsia északi részén fészkel és az októberben kerekedik fel dél fele, hogy majd áprilisban térjen vissza fészkelőterületeire. Ha szerencsések vagyunk, ilyenkor láthatjuk minálunk is, bár meglehetősen ritkán, hiszen a megfigyelések alapján Romániában összesen 50-500 egyed fordul elő egy tél során. Hozzá hasonlóan a család más tagjai, a jeges és az északi búvár is előfordulhatnak vizeinken ebben a periódusban. S bár télen kisebb csapatokba verődnek, a mi sarki búvárunk magányos merülgetett a Rétyi-tóban.
Találó a több nyelven is búvárnak való elnevezése, hiszen akár harminc méter mélységig is lemerül a víz alá, ahol akár két percig is marad, hogy majd egészen más helyen bukkanjon föl. Ha sikeres volt az alábukás, akkor hallal a szájában, hiszen ezt és rákokat meg békákat fogyaszt leginkább. Szóval nem csak úri passzióból búvárkodik. A hangoskodóbb tőkés récék társaságától csendességével is különbözött, ám kiderült csak télen ilyen visszafogott, nászidőszakban hangos, jajongó, sejtelmes füttyentéssel csalogat párt. A sarki búvár Romániában és Magyarországon is védett, ugyanakkor Natura 2000-es jelölő faj is.

0 megjegyzés:

Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP