2013. június 9., vasárnap

Pásztormadár-invázió

Valahányszor Nagyajtára indulunk, szép vagy meglepő eseményre, látványra, találkozásra mindig számíthatunk. Így esett tegnap is: a közelben magasló domboldalra szamócázni indulva, még mielőtt az apró, piros zamatosságnak egyáltalán átadhattuk volna magunkat, a falu vége felé máris szokatlan élményben részesültünk. Seregélyszerű zajongás, mozgolódás, lármás forgatag vette körül az egyik ház tetejét, udvarát. Távcsövek, határozók előkerítése után kiderült, különleges találkozásra került sor: először futottunk össze ugyanis pásztormadarakkal (Pastor roseus, régebbi nevén Sturnus roseus).


Hogy seregélyeket juttatták eszünkbe, nem meglepő, hiszen azokkal egy családba tartoznak, sőt régebben ugyanabba nembe is (Sturnus) sorolták őket.
De hangjuk, csapatos, zsivajgó jelenlétük és megjelenésük is hasonló, bár jól látható különbség azért, hogy a pásztormadár mellének és hátának tollazata rózsaszínes színezetű. Farka, szárnya és feje fémesen fekete. A fején hátralógó tollbóbita a nászjátékok során tölt be fontos szerepet. Csőre rózsaszín. A seregélyhez (Sturnus vulgaris) méreteiben is hasonló: testhossza 21-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 37-40 centiméter, tömege 67-88 gramm.
A faj elsősorban Közép-Ázsia sztyeppejellegű, vagy félsivatagos, köves vidékein él, és csak ritkán, száraz, sáskajárásos években érkezik inváziószerűen tájainkra.
Az országból Dobrudzsában való megjelenésükről olvastunk, ott fészkelésüket is leírták, Erdélyi megjelenésük kivételesebb.
Védett is a faj, Magyarországon csakúgy, mint Romániában.

0 megjegyzés:

Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP