A tavasz első jelei

Igaz, még a tavasz hivatalos kezdetéig van pár hét, s a hidegnek még foga van, de az első napsugarak előcsalogatták már a tavasz hírnökeit. Öröm hallgatni a cinegék, szarkák, szajkók, fakopácsok nászát, de még nagyobb öröm látni az ébredező növényeket. Iskolánk kis kertjében ébredezik már a hóvirág, a tőzike, a sáfrány. 

Az erdélyi májvirág már sziromleveleit is mutogatja.

A szünet egyre rövidebbnek bizonyul madarak, növények vizsgálatára, csak kapkodjuk a fejünket. És ez csak a kezdet! A lelkes, tavasz jeleit kutató gyereksereg újabb és újabb felfedezéseket tesz. A tegnap épp ráakadtak a tömegesen előbújó verőköltő bodobácsokra. (Pyrrhocoris apterus)

E közismert poloskafaj a verőköltő poloskák családjának tagja. Egyik legkorábban megjelenő, talajban vagy repedésekben áttelelő poloskafaj, amely a hiedelmekkel ellentétben nem áraszt kellemetlen szagokat, és nem csíp. Napsütésben csoportosan jelenik meg fatörzseken, kerítéseken, házfalakon. Főleg hársfa és mályva termésével táplálkozik.

Read more...

Csonttollúak újratöltve

Ebben a nagy csonttollú-invázióban nekünk is sikerült még egyszer lencsevégre kapni e, máskor ritkábban látható téli vendégünket.

A csonttollú név is érdekes, de illetik őt még cifrábbakkal is: selyemfarkú, búbos rigó, kontyos fenyőmadár, borókapapagáj, muszkaveréb vagy muszkaseregély. Alaposabb leírást korábbi bejegyzésünkben olvashattok.

Április elsejéig még a él a megfigyelések jelzésének felhívása is.

Read more...

Születéstörténet

Tavaszodik... még  van egy jel, ami arra mutat. 

Az ősszel látogatóba jött, mint a betakarítások potyautasa, egy lepkehernyó, egy dobozba menekítettük, de elege lehetett a lárvaállapotból, mert pár napra rá bebábozódott. Ebben a titokzatos Csipkerózsika állapotban töltötte a telet, a szekrény tetején, egészen máig... ma a báb felrepedt és megjelent a titokzatos társbérlőnk. 

Első lépésként megpróbáltuk kiemelni a névtelenségből, határozók hosszas böngészése után arra a következtetésre jutottunk  hogy egy répalepkével (Pieris rapae) osztozunk a lakáson...

második lépésként elláttuk őnagyságát, a lepke imágók szája ízének tetsző falatokkal.

Sokat nem időzött a terített asztal körül, hanem szárnyra kapott és azóta itt kering, most meg ádáz összetett szemekkel cenzúrázza a bejegyzést... 

Hogy meddig bírja a társaságunkat kérdéses, de remélhetőleg jó egészséggel és türelemmel bír, mert a kinti élethez még igencsak csikorgó a hideg.

Read more...

Madaras farsangfarka

Vidékünket a tavasz érkezéséig a napokat számlálókat elkeserítő mennyiségű hóval lepte el és meg a farsangfarka.

Így nem meglepő, hogy az Olt partján járva, nem a tavasz jeleit, hanem téli madárvendégeket találtunk:

fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

süvöltő (Pyrrhula pyrrhula)

meg persze, nem vendégeskedőt is :)

csuszka (Sitta europaea)

Read more...

Bagoly lesen

Ma délben ejtettük meg a havi esedékes telelő erdei fülesbagoly-szinkron februári részét: az Uzoni bagolyfához látogatva két nagyon rejtőzködő fülest találtunk csak. Ám bagoly meglepetés nélkül a nap nem telhetett el: estére ablakunk előtt tette tiszteletét egy füles. A tömbház falának hosszanti repedésében denevérek tanyáznak, talán éppen vacsorára érkezett...

Tádám:

Read more...

Háromszék kis természetkalendáriuma

Mi az? - kérdezte Vén Rigó.

Háromszék kis természetkalendáriuma - felelte a Nap.

Megjött? - kérdezte Vén Rigó.

Meg ám!  - felelte a Nap. 

Szabó Lőrinc után szabadon

Read more...

Tavaszodik...

Alig léptük át február küszöbét, a tavaszi visszaszámláló még  44 napot mutat, és a legfontosabb ruhadarabunk még mindig a nagykabát, mégis megkockáztathatjuk kimondani, hogy a tavasz lassan, de biztosan közeleg...

- ma tavaszias meleg szél borzolta arcunkat

- igaz, hogy a kertben, de bontogatja szirmait a hóvirág

- pihés barkavirágzatát lengeti a szélben a fűzfa

- megkezdte észak fele repülését az egyik romániai, jeladós békászó sas, Darázska
- a fentihez hasonló hír, hogy Dávid a brit jeladós kakukk is megkezdte tavaszi vonulását.

Read more...

Vízirigó lencsevégen

Eddig is nagyra becsültük a mikóújfalusi borvizet, ám most, hogy a forrásnál jártunkkor sikerült lencsevégre kapni  egy vízirigót (Cinclus cinclus), aki még sosem szerepelt blogunkon, még ugyan értékeljük azt.

Bár mindent elkövettünk: lesben állva átfagytunk, az Olt jegén kúsztunk-csúsztunk, hogy minél jobb fotóval rukkolhassunk elő, végül csak egy lett olyan, melynek közszemlére tételét talán a modell sem szégyenlené.

Mókás figura a vízirigó, amint kis tömzsin, mégis laza mozdulatokkal rugózik, aztán következik a fontos feladat: hirtelen alábukik a vízbe, hiszen a halászrigónak is nevezett madárka, bizony ilyen módon szerzi meg kérész-, álkérész-, tegzes- és szitakötőlárvából, bolharákból és effélékből álló táplálékát. Ezek némelyike a vizek tisztaságának mérésénél indikátorfajként ismert, azaz jelenlétük a víz megfelelő tisztaságának jele. S mivel a vízirigó ezeket fogyasztja, így az ő jelenléte is tiszta vízre utal. Szóval, az mindig jó hír, ha vizeink környékén vízirigóval találkozunk.

A faj Magyarországon és Romániában is védett, Norvégiának meg a nemzeti madara.

Read more...