Illeg s billeg a billegető

A billegetőfélék kis testű, karcsú, hosszú farkú, hegyes csőrű énekesmadarak. A család képviselői a pityerek és a billegetők, most az utóbbiak közül néhány képviselő mutatkozik be, hiszen ők akadtak lencsevégre az utóbbi hetekben.

A barázdabillegető (Motacilla alba) gyakori faj vidékünkön. Lakott területeken, legelőkön és rétek közelében, sziklás területeken, vízpartokon is költ. Vonuló madár (idén az első példánnyal Kisbaconban március 19-én találkozhattunk, bővebben itt). Tollazata fekete, fehér és szürke színekből áll. Hosszú, keskeny fekete-fehér farkát folyamatosan fel-le billegeti (neve is erre utal). Hullámos röpte közben mindig hallatja hangját. Áprilisban már kezd költeni, másodköltése leginkább júniusra tehető. Táplálékát rovarok képezik.

Vadas-tető

Szent Anna-tó

Vizenyős legelőkön, mocsárréteken, tavak és szennyvíztelepítők környékén találkozhatunk a sárga billegetővel (Motacilla flava). Szintén vonuló madár, Afrikában telel. Farka rövidebb a barázdabillegetőnél. Feje hamvasszürke színű fehér szemöldöksávval. A hím alsóteste élénk aranysárga, a tojóé kissé fakóbb, főként a mellén.

Sepsikőröspatak - bányató

A hegyi billegető (Motacilla cinerea) gyors folyású, hegyi patakok mentén költ, néha tópartokon és lassúbb folyóvizeknél is megtelepszik. A billegetők közül neki van a leghosszabb farka. Jellegzetessége, hogy hasoldala élénksárga. A hím torka fekete, a tojóé fehéres.

forrás: wikipédia

Erdőfüle (köszönet a fotóért Imrének)

Zárásként egy fotó bizonyítékul, hogy ők "elolvassák" az ember által kihelyezett jelző- és figyelmeztető táblákat :-)