Mókus, a várt vendég

Volt tanítvány látogatott meg, tudtunk érkezéséről, sőt arról is, hogy nem egyedül érkezik. A történet kezdete kora nyárra tehető, amikor rátalált egy tölgyfa tövében egy apró, egyedül maradt mókus fiókára. Hazavitte, ápolta, aztán a mókus a tanítvány mindennapjainak részévé vált. Kis kunyhójukban külön lakrészt készített neki. A felcseperedett mókust hozta el hozzánk látogatóba.

Próbáltunk kedveskedni neki, előkerestünk fogára való ennivalót. Az ismerkedést követő pillanatok után mókus vendég nekilátott a kóstolásnak.

Falt kicsit ebből,

aztán a diót is megízlelte,

közben figyelő kis szemek tűntek elő az ablakokból, míg a mókust falatozás közben fotózgattuk.

Sokáig nem mutogatta magát, kereste a biztonságot, és egy hirtelen mozdulattal landolt is a tanítvány kezében.
Itt már jól érezte magát, nem is zaklattuk tovább őt a fényképezőgéppel, csak szemeinkkel vizsgálgattuk, miközben kérdésekkel bombáztuk gazdáját. A percek gyorsan elrepültek és vendégeinknek menni is kellett, de ezúton is köszönjük Istvánnak és barátjának, a mókusnak a mai látogatását.

Távozásukat követően gyorsan utánanéztünk vendégünk hovatartozásának: ő a rágcsálók rendjének, a mókusfélék családjának egyik képviselője, az európai mókus, közönséges mókus vagy vörös mókus (Sciurus vulgaris).