Mikrokozmosz a kertben

Mondanom sem kell, hogy a cím egyértelmű utalás a azonos című természetfilmre, ami egyúttal ihletét, ötletét is adta ennek a bejegyzésnek. Adott egy mikrokörnyezet (kertünk, rétünk, erdős szomszédságunk), ahol - ha az apró rovarvilágra kiélezett szemekkel és esetleg objektívvel neki indulunk, úgy közelítve meg, hogy ruhát és energiát nem sajnálva megpróbálunk megannyi Pöttöm Pannává válni - a növényzet dzsungelében, meglepő világ tárul elénk... torzonborz, ijesztő külsejű lények élik mindennapjaikat, olyan térben ahol a kis lágyszárú növényke megmászhatatlan Kilimandzsárónak, a levelek az eget eltakaró monumentális építményeknek, a virágok meg hatalmas, csábító gyorsbüfének tűnnek, ahova ki-be járnak szőrös, hártyásszárnyúak virágport, nektárt gyűjtögetni...

Sárga gyűszűvirág ás a poszméh

A magas fű között hosszú csápjait lengetve figyel a szöcske (Szemölcsevő?).

Piros nyárlevelészek jó étvággyal fogyasztják reggelijüket, ebédjüket.

Nagy nyárlevelész

A közeli falon landol egy torzonborz és esetünkben, enyhén csapzott külsejű poszméh.


Maszkabálba indul, darázsnak öltözött egy kis zengőlégy.

Visszatérve a makrovilágba megígérjük, hogy az elkövetkező bejegyzésekben további levelek libbennek félre, felfedve az apróvilági nyüzsgést.